Sibenik

Sibenik a Krka folyó Adriai-tengerrel való találkozásánál fekszik. A többi dalmáciai várostól eltérően, melyeket illírek, görögök, vagy rómaiak alapítottak, a 46 ezer lakosú, Horvátország 3. legnagyobb kikötővárosának számító Sibeniket horvát törzsek hozták létre, de nem ismert, pontosan mikor.  1066-tól említik a korabeli oklevelek. Ásatások bizonyították, hogy már jóval a horvátok érkezése előtt lakott volt. A többi horvát városhoz annyiban hasonlít Sibenik történelme, hogy ez is tartozott Magyarországhoz, Velencéhez, és a Monarchiához. Tito idején iparváros volt, de ebből ma már semmi sem látható.

A nevezetességeken (köztük Horvátország egyik legjelentősebb műemléke, az UNESCO Világörökségi listáján szereplő székesegyház) nyomon követhetjük a középkori városfejlődés állomásait.  A tenger felöl számos kis sziget, a szárazföldön pedig a csodás Krka Nemzeti Park övezi a várost, ráadásul a Kornati Nemzeti Park sem fekszik innen távol. 

Az 1431 és 1535 között épült Szent Jakab-katedrális a műemléki művészet területén a 15. és 16. században az Észak-Itália, Dalmácia és Toszkána között végbement fontos kölcsönhatásokról tanúskodik. A három építőmester – Francesco di Giacomo, Juraj Dalmatinac és Nikola Firentinac – egyedülálló technikát fejlesztett ki a katedrális kupolájához, melynek eredményeképpen a teljes egészében kőből emelt építmény mind külsejét, mind belsejét illetően különleges harmóniát sugároz